Lenyügözve

 Mihelyt a fàk közé érek elöször is nagyot sohajtok. Végre itt vagyok a szàmomra lehetséges legszebb helyen. Felnézek a fàkra, a legmagasabb àgig és boldogan mondom neki: gyönyörü vagy! Jo itt az àrnyékodban.

Megàllok egy ponton és bàrhova nézek, elfog a csodàlat és öröm. Nem tehetek màst: fotot készitek, hogy ezt a pillanatot hazavihessem. 

Ha kevesen vannak, akkor igazàn jo. A turistàk sietve szelfiznek, hogy itt is jàrtam, vagy egymàst fotozzàk gondos beàllitàsok utàn. De làttàk e az öreg fàk kérgét, làttak e az égbenyulo lombkoronàbol a legfelsö àgat? Ahhoz a tekintetüket a horizontàlisbol a vertikàlisba kellett volna emelniök.