A hévizi to ereje

A lét tiszta öröme, ezt én a Hévizi toban élem meg, ahol egy régebbi iràsom szerint a tökéletes egységet érzem a körülöttem élö természettel a legnagyobb biztonsàgban.

Kora reggel még töprengtem, ne maradjak e otthon, hisz a höség veszélyes és keveset aludtam egy randalirozo, orditozo ifju turista miatt, akiknek az utcàban van a szàllàsa.  Aztàn hü maradtam a tegnap esti tervemhez, hisz mindent végig gondoltam és 8 ora elött elindultam, szépen, ovatosan uj kalandra.  A tofürdö melletti parkolonak az àra emberségesen 100 forint, nem ugy, mint a korhàznàl, ahol orànkénti 400 forinttal büntetik a gyogyulàsra vàgyokat. 

Kinéztem egy àrnyékosabb "öblöt", ahol a ràcsos lépcsön leereszkedtem a finom langyos vizbe. Ujra itt vagyok! Tied vagyok dràga tavam! Hanyatt vagy hason fekve uszok, elmerülve a fejem bubjàig. Bàmulom a kék eget, ahol a fecskék cikàznak, gyüjtik a szunyogokat, legyeket hatalmas mennyiségben. Némelyik a to fölött pàr centire repül, gondolom megszomjazott. 

Màr alig vàrom, hogy ujra ott legyek! Még a nagy tömeg és höség elött kell menni, igy zavartalan az élmény. Fél 11 re màr otthon voltam és a pihenés igen jol esett, testileg, lelkileg életet adott a to.