Romànc

 Legalàbb kettö kell egy romànchoz, az egyik régi tàrsam Dorka, aki pillanatnyilag még szigoru hàzifogsàgban van, a màsik Sanyi cica a Nàdor utca közkedvelt macskàja, sok kiscica apja, akit végül nemrég utolért a sors és kasztràlt lett.

Dorka az ablakokon àt tud ugy a kertre, mint az utcàra kinézni, igy làtta meg Sanyit is, aki szokàsàhoz hiven a bokor alatti àrnyékban tartotta pihenöjét, közben leste, làtja e az uj lakokat a hàzban. Mikor elmerészkedett az ajtoig, ès ott pihent le a làbtörlön, Dorka hatalmas orditàssal menekült a hàz védett, belsö terébe. Nem volt sokatigérö az elsö talàlkozàs, bàr ugy làttam Sanyit nem renditette meg, attol az önbizalma stabil maradt.

A bejàrati veranda csak üvegajto és ablakokbol àll, észrevettem, ahogy kivàncsi Dorkàm onnan leste a gyakori vendéget a kertben. Egyenlöre csak velem mehet ki, hogy lassan megtanulhassa a terepet, ami itt meglehetösen kaotikus, àttekinthetetlen a széleken és a régi pincében, sufniban, amit majd ujabb nekifutàssal kell rendbehozni.  

Egy biztos, hogy a védöoltàsokat meg kell ujitani, még nem tudom mikor tudok àllatorvoshoz eljutni, hogy az utca cicàjàtol nehogy valamit kapjon, ha ez a kapcsolat erösödne.