A büvös szàm: hàrom

 Emlékezetes volt a hàrom tenor szereplése együtt. Mind nagyszerü volt egyedül is, de ök ennél valami teljesebbet akartak. Elérni a tökéletest, a legtömörebb szépséget együtt.

Ma pàr dolgot hasonloképp süritettem.

Példàul az életszakaszaimat. 

Az elsö hat éves koromig tartott, mikor megtanulhattam végre olvasni.  Azonnal kihasznàltam és csak egy napig tartott, mire a Gulliver utazàsait elolvastam (persze nem a felnött kiadàst). Egész nap az üvegezett verandàn feküdtem, piskotàt majszoltam és borsodot hozzà. Estére kész voltam, jöhetett a többi.

A màsodik fàzis a nagybetüs Élet! Csak kis cetlikre és hosszu levelekre volt idö és lehetöség, de irtam. Enélkül nem mult el soha egy nap.

A harmadik fàzis még egészen uj. Az emlékezés ideje. Megosztani lenne jo. De akik értenék, màr nincsenek. Itt hagytak egyedül. Most a tömörités ideje van, olyan röviden irni, ahogy csak lehet, de abban legyen benne minden. Egyetlen pillanatot megragadni, amitöl élettel telik meg a holt szöveg. Teszem ezt csak a magam gyönyörüségére. Amolyan elszàmolàs a ràmbizottakkal, elég hüséges voltam e.

let!