Minden rosszban van valami jo

 Tegnap nagyszerü dolog történt, ami nem történhetett volna, ha minden terv szerint megy. Az elsö fürdésre összekészitettem a hàtizsàkot, amit csak el kell és lehet belepakoltam. A fürdöben derült ki, hogy a pénztàrca kimaradt az összes bennelévö kàrtyàval, többek közt a személyi és a védettségi igazolvànnyal. Busan indultam haza, ujabb 3000 lépés hazàig . A buszsoför nagyon szigoruan a személyimet akarta làtni, hisz olyan fiatalos vagyok, hogy lehetetlen dolog az a nyugdijassàg, amihez az ingyen buszozàs kötödik. Mondom neki, nincs nàlam. Erre ö: akkor szàlljon le, indulni akarok. Ezt hallva két utas is mozdult, ök kifizetik a jegyemet. A zsebemben is volt pénz, azt kiegészitette az elsö, aki közelebb volt 40 forinttal. Ettöl a bizalmam az emberekben azonnal visszatért, nincs veszve semmi, amig könyörület van! Hàlàs köszönetem elhàritottàk, hogy ez csak természetes! A napomat megmentették. 

Akkora eröt adott az élmény, hogy a következö 3000 lépésre azonnal elszàntam magam és visszamentem a fürdöbe, ahol az elsö merülés a meleg gyogyito vizbe végtelenül jol esett.