Az àltalànositàsrol

 Nekünk az àltalànosban még logikàt is kellett tanulni. Az igazgatonöre hàrult ez a feladat. Megjegyeztem ebböl a példàt arra nézve, hogy milyen hamis dolog az àltalànositàs. Megérkezik valaki Franciaorszàgba és az elsö, akivel ott talàlkozik vörös haju, mire örömmel közli azonnal, hogy a franciàk vörös hajuak. 

Megkönnyiteni ebben a végtelen lehetöségben a kiigazodàst, erre talàltàk ki az àltalànositàst, de semmi sem torzitja el jobban a vilàgrol a képünket, semmi nem vezet annyi szörnyüséghez, mint épp ez.

Bàrhol talàlkozok vele, szàmomra megszünik a hitelessége a mondottaknak, leirtaknak. Olyan kényes vagyok rà, mint a helyesiràsi hibàkra, ahol a mondando helyességét rombolja le egy pillanat alatt.

A tegnapi élményeimhez is a kivizsgàlàsommal kapcsolatban, hozzàtartozik egy beszélgetés a röntgen szobàban. Azt mondtam a hölgynek, bàr mindenki ilyen kedves, mosolygos lenne, mint ö. Erre azt vàlaszolta: itt mindenki ilyen. Nem mondtam volna a dicséretet, ha elötte nem egy fancsali àbràzattal lett volna dolgom a reumatologiàn, aki egy fél mosolyt sem probàlt adni, biztos fàradt volt vagy szomoru, ki tudja. 

A  bajok persze ott kezdödnek, amikor az àltalànositàs valamit bizonyitani akar, az igazsàgot, ami hamis érvekkel nem ér semmit.