Nagy ünnep van ma

Ma van a nagyfiam születésnapja. Tudom, ez valojàban csak nekem olyan fontos, hisz életem csodàja volt, hogy gyermek született, akit én kisérhetek a kezdetekben.  Mintha egy tàvoli égiteströl érkezett volna, két bàbaasszony is jelen volt, söt a doki is, akinek adodott velem munkàja. Pontosan arra a napra, de az utolso percben érkezett a kis legény. Apja is megcsodàlhatta, hisz ö is ott lehetett és a bàbàk éjfélkor a megprobàltatàsok utàn  enni, inni adtak, amolyan szükkörü ünnepség volt. Az utcàrol a farsangolok làrmàja hallatszott, ök sem aludtak. Engem a boldogsàg tartott ébren, késöbb fiacskàm gondoskodott arrol, hogy ne sokat aludjunk.

 A kastélyparkban ma ünnepi séta volt a ragyogo napfényben, a hideg nem tudta csak az arcomat elérni, jo vastagon kellett felöltözni, mindent duplàn. A tàvolsàg ellenére ott éreztem fiamat mellettem és nagy békességet éreztem.