Keleti Agnes születésnapjàn

 Olyan 10 év körüli gyerek lehettem, amikor csodàlva néztem ahogy tornàzott és de szerettem volna, ha én is ugy tudnék. Hàt àlmodni lehetett rola ugyanugy, ahogy egy zenei pàlyàrol, de a valosàg màsképp nézett ki.

Nem sejtettem, hogy ujra csodàlhatom öt 100 évesen, ahogy tele életkedvvel fogadja a gratulàciokat és elmondja szeret élni és jol él.

Egybeesik ez az ünneplés azzal a ténnyel, hogy örülök annak, hogy senki sem làt koràn reggel felkelni, mert az egyenes jàràs helyett a hàtfàjàs legyöz és alàzatossàgot parancsolva meggörnyeszt. Ennek szeretek ellentmondani, elöguritottam szolgàlati szabadsàgon pihenö gimnasztikai labdàmat és elkezdtem a gyakorlatokat, amiket ugy 10 éve abbahagytam. Annakidején az orvos életfogytiglanra itélt tornàzàst illetöleg, aminek én örültem, hisz nem màsoktol függ, hogy fàj a hàtam, vagy nem.

Isten éltesse Keleti Agnest és az elhatàrozàsomat, hogy sokàig igy maradjon életörömben és mozgékonysàgban, ami erösen összefügghetnek.