Non, je ne regrette rien

Kaptam olyan jokivànsàgot az uj évre, miszerint az legyen jobb, mit ez az év volt. Nagyon sok szeretettel kimondott kedves gondolat, de nem az enyém. Igaz, hogy pokolian nehéz év volt, de épp ugy, mint az egész életemben, pont ezért éreztem, hogy milyen erök tesznek meg mindent azért, hogy a végeredmény csodàlatos legyen. Olyan dolgokba vàgtam bele, amiket nyugodtan nevezhetünk felelötlennek, könnyelmünek. Honnan vettem magamnak azt a bàtorsàgot, hogy megtegyem? Megérzés? Kevés lenne és hibàkkal terhes.  Anyàm a sorsban hitt, nem làzadozott, nem panaszkodott. Felismertem az én utamat és vàllaltam a tévedéseket, de egy sem volt olyan köztük, ami az irànyt megvàltoztathatta. Eljutottam oda, hogy nyugalomban tudok dönteni arrol, mi az, ami fontos, mi legyen a következö lépés, amit nem kell senkinek sem megérteni, helyeselni.  Ahogy Edit Piaf énekelte: nem bànok semmit. Ha megbàntottam valakit, azért bocsànatot kaptam, de mindenért hàlàs vagyok. Köszönöm! Ezt az évet és a következöt is!