Karàcsony, csalàd, szeretet.

"Be vagy a héttoronyba zàrva", irta végsö szomorusàgàban Jozsef Attila, de ezzel ellentétben àll az én egyedüllétem, amit több, mint ezer km, nyelvi különbözöség és Covid okoznak. A szeretet kulcsàval és email segitségével a legszebb ajàndékot menyemtöl kaptam. Annyit tett, hogy adott nekem az életéböl fél oràt és megirta, ami érdekelt: kis csalàdunk jelenlegi àllapota. Akkor is, ha fiam kihàtràlt ebböl a hàzassàgbol nagy bànatomra, de unokàim édesanyjàt én nem szüntem meg szeretni. Milyen jo, hogy ezt megirhattam neki vàlaszomban. A csemetékböl is ifju emberek vàltak, ami a lànykànàl még inkàbb a pubertàs kinjait jelenti. A legtöbb örömöt a középsö unoka adja, akinek lelki stabilitàsa imponàlo és az érzelmi intelligenciàja is a legmagasabb. Azt hiszem vele tudnék a leghosszabban öszinte szavakat vàltani, ha itt lenne és az anyanyelvének tanulàsàt nem adtam volna fel. Egyszerüen nem volt rà se kedvem, se idöm a kétes siker reményében biflàzni a rémségesen màs franciàt. Fiam épp igy mindig rettenetesen elfoglalt és igen szép dolgokat csinàl, de alapvetö dolgokban nem értünk egyet, amiböl aztàn nemszeretem vitàk fakadnak, akkor is, ha végtelenül szeretem öt. Ezt le kellett irnom, hogy ne ezen gyötrödjek egész nap karàcsony màsodik napjàn, hanem annak örüljek, ami nagyszerü: menyem szép sorokat irt, tele szeretettel, tisztelettel!