Egy kezemen megszàmlàlhatom

Ahogy fogynak a napok a 2x20 -as évböl, annàl erösebben érzem a hàlàt és megkönnyebbülést: jöhetett bàrmi, nem gyözött, az egyszerü igazsàg megvédett és harcolt helyettem.

Ezt a fantasztikus parkot meg minden nap jobban szeretem. Làtom, ahogy a làtogatok fotoznak, ahogy örülnek az itt létüknek, arra gondolok, milyen keveset tudnak csak magukkal vinni ebböl a csodàbol. Minden nap màs a fény, minden nap màs az utakat bejàrni, a hatalmas fàkra feltekinteni. Ha belépek a gyönyörü kovàcsoltvas kapun, hatalmasat lélegzek és elfelejtek a maradék vilàgbol mindent. Erre a tisztitàsra lenne mindenkinek szüksége, föleg ilyen évvégi szàmadàskor.