Az én karàcsonyi ajàndékom

A mai nap megint különleges ajàndék. Karàcsonyi ajàndék minden pénzérték nélkül. Kizàrja az emésztési megprobàltatàsokat is, de segiti a lélek szàrnyalàsàt, a fantàzia kibomlàsàt. 

Mint minden nap, idöjàràstol függetlenül, ma is elmentem a parkba sétàlni. Csak kevesen jàrtak ott, de az egyik hölgy fekete kutyussal màr mesziröl integetett. Nem sokkal késöbb egy màsik fekete kutya rohant oda és ami akkor kezdödött az érdekesebb volt, mint egy loverseny a leggyorsabb paripàkkal. A mozgàs öröme, az egymàsra valo odafigyelés példàja ez a két fiatal kutya, élvezetes volt öket figyelni.

 Közben folyt a beszélgetés a nem kevésbé érdekes élettörténetekröl hàrmunk közt. Ki hogy került ide és mi minden történt elötte ahhoz, hogy igy legyen. Igény van ugy a mesélésre, mint a meghallgatàsra, a kapcsolat folytatodni fog reményeink szerint.

A legszebb karàcsonyi ajàndék, ha megértö emberekkel talàlkozhatunk, akiknek elötte nem kell magyaràzkodni, erölködve azon, hogy elfogadhatonak tartsanak.  

Azért màr nagyon vàrom annak a 80000 könyvet rejtö könyvtàr megismerését, amire kaptam ajànlatot és azoknak a 200-300 éve ugyanazon a helyen àllo butoroknak a megtekintését, melyek ebben a kastélyban vannak. Mindezt lassu sétàval 10 perc alatt érem el, hàt van miért hàlàsnak lennem!