Angyalok vigyàztak

 Tegnap estére idöpontra kellett orvoshoz menni. Az esö idönként megöntözte a jéghidegre vàlt idöben az utakat, ugy gondoltam autoval megyek. Elötte a térképen pontosan megnéztem az utvonalat. Elöbb jobbra, aztàn balra, majd ujra balra a màsodik utca utàn. Pofon egyszerü.  Akkor hogy is történt, hogy 20 perccel késöbb az ut szélén meg kellett àllnom, teljesen reménytelenül, hogy megtalàlom a praxist. Csak sötétség, itt ott làmpàk, ismeretlen hàzak, tökéletes tàjékozatlansàg. Visszafordultam, majdket megint teljesen vàratlanul megpillantottam azt az "udvart", ahol üzletek, biztositàsok, szolgàltatàsok mellett az uticélomat ismertem fel. Akkor màr csak a sorompon kellett àtjutni és megkeresni a megfelelö ajtot. Ebben màr egy megszolitott kedves ember segitett, mert jol el volt rejtve valamelyik zugban. Elképzelhetetlen ezekutàn, hogy PONTOSAN idöre ott voltam! Ma sem értem, hacsak nem angyalok vigyàztak ràm, akiknek egyre több dolguk van velem. 

Ma reggel csak a sebhelyek fàjnak, amiket a lézer okozott, mialatt a fölösleges és zavaro, rajtam nött kis szemetet leégette. :)