Talàlkozàsok vasàrnap délutàn

A molo mellett a kék balatoni öböl, de az igazsàgot az also kép mutatja, ahol mindjàrt màs a szin és a csendböl is csobogàs lett.

 A legjobb szorakozàs megfigyelni a sétàlokat, pillanat alatt elképzelni, milyen emberekkel vagyok ezen a szép napos, de csipös idöben a szabadban.

Eddig csak a neten làttam, hogyan segitenek kerekes segitséggel a hàtso làbukra béna kutyàkon. Ma làttam egy tacskot vidàman szaladni vidàman.

Hàrom oriàssal is talàlkoztam, min jo két méter felett voltak. Igy születnek a mesék, hazatérve mindjàrt meghallgattam egyet.

Vannak nök, akik sosem néznek tükörbe? Mindkettö büszkén làthatovà tette inkàbb elrejteni mélto làbait. A csontig sovàny még egy igen magas sarku cipövel erösitette a hatàst, a màsik pedig szinpompàs harisnyanadràgjàt mutatta be kacsàzva, felsö combja rengésével dicsekedve. 

A làngosda hét végén nyitva, az égett olaj szagàt messzire àrasztva szolgàlta ki a késön ébredö, fözni nem tudo csalàdokat, igy talàl egymàsra àrus és vevö.

Megemlitem még a hangosan hadonàszo magànyos lelkeket, akik senkire nincsenek tekintettel, akik rajtuk kivül az utcàn vannak, elmesélik legféltettebb titkaikat is, annyira szenvednek a virustol.

Nem lett tul hizelgö, de reàlis a pillanatfelvétel közelröl. Messziröl csak békés sétàlo mind, akik örülnek, hogy kisütött a nap.