Mozes könyvében olvasva

 Sokszor az késztet iràsra, ha egy esemény olyan képeket hoz elém, amikröl ugy gondolom, összefüggnek valahol egymàssal.

A szegedi kutatok, akikröl eddig is tudtam, hogy vilàgviszonylatban is az elsök között vannak, azoknak a vérét vizsgàlja, akik àtestek ugyan a fertözésen, de meggyogyultak.  Feltehetö a kérdés, hogy miért hat mindenkire màsként ez a virus, mennyire van köze az örökölt génjeinkhez. Végülis vannak e olyan gének, melyek ellenàllnak, azokéval szemben, akiknek génjei megadjàk magukat.

Aztàn egy màsik véres történet jutott eszembe: Mozes II. 12. , mikor a fàrao végre beleegyezik abba, hogy a zsido nèp kivonuljon Egyiptombol, de ehhez az összes elsöszülött halàla volt az àr. Csak ott nem történt halàleset, ahol az ajtofélfàt az àldozati bàràny vérével jelölték meg, hogy a halàl angyalai kàrt ne tegyenek.

A jelet ma a génekben keresik, ki van megjelölve, ki nincs. 

Azota, hogy ez eszembe jutott, alig tudok màsra gondolni, kérdések halmaza van bennem, ezért rögzitettem, hogy talàn egyszer eljutok oda, hogy a vàlaszt is ismerem. Egy biztos, a Bibliàt olvasva ugy érezhetjük, az ÉLET könyve van a kezünkben.