Megkérdeztem a madarakat

Néha az ember ugy érzi, a körülmények sodorjàk rossz irànyba.

Akkor a legjobb, ha sétàlni megy, leül egy padra és a fàkat nézi, a madarakat hallgatja. Kérdéseket tesznek fel, valoban tudod, hogy mi a lényeges és mi az, amit el kell engedned? 

Egy apro kis madàr az összes àgat végignézte, mindenütt talàlt rovart, amit csicsergés közben elfogyasztott vidàman ugràlva. Làmcsak ö tudja, mi a fontos: az evés, a mozgàs és a dalolàs. 

Akkor megértettem, hogy nincs semmi baj. Nem màs mondja meg nekem, hogy délutàn 4-kor hol lehet reklamàlni menni, az egész törölve. Mekkora felszabadito érzés. Hogy màs erröl mit gondol? 

Mi dolgom vele?

 „Áldás azon van, aki valódi.

Aki őszinte.

Aki önmagához hű és sorsát éli.

Se pénzen, se hatalmon, se dicsőségen nincs áldás - ha lélektelen.

A romlás biztos jele, ha valami külsőségessé válik.“

Müller P.