Elértük e a mélypontot?

 Hosszu szürke napok utàn ma a kék égboltot és a napsütést igérte a meteo, igazuk is lehet, màr startra készen àllok.

De a mélypontot a covid virussal is lassan elértük, a enyhülés vàrhato, ami segit az egyre nehezebb elszigeteltséget elviselni.

Képben kifejezve eszembe jutott egy 64 éves emlék. A hàzunk alatt szenes-fàspince volt, àram nélkül, ott gyertyàval, petroleumlàmpàval kellett vilàgitani. A forradalom idején ide kellett költöznünk, mert az àgyuk màr a falakat rengették az utcànkban. Mielött lementünk én a mennyezetre gyertyafüsttel irtam fel a dàtumot: 1956.10.23. Tehàt történelmet irtam, igaz még ellenörizni sem lehet, de a testvéreim még emlékeznek erre.

Pontosan éreztem, hogy a mélypont utàn, amit a pincében élés napjai jelentettek, majd valami felfelé ivelö következik, megvàltozik a vilàg. A lakàsban alvàs, normàlis étkezés és a félelem mentes napok, àgyuzàs, géppuska ropogàs helyett.

Ha azokat a fiatalokat hallom, akik a szigoritàsokat nem veszik figyelembe, akkor is erre gondolok, de jo nektek, hogy màr a hétvégi kimenö elmaradàsa miatt tudtok hisztizni, mert sosem aludtatok   patkànyokkal együtt a bérhàz pincéjében.