MÓRA FERENC (1879-1934):
| Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak.
Szeretne elmenni, ő is útra kelni. De cipőt az árva sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához, szalad a vargához, fűzfahegyen lakó Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga, nem ér ő most arra, mert ő most a csizmát nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának, a bölömbikának, kár, kár, kár, nem ilyen akárki fiának!
Daru is, gólya is, a bölömbika is, útra kelt azóta a búbos banka is.
Csak a cingének szomorú az ének: nincsen cipőcskéje máig se szegénynek.
Keresi-kutatja, repül gallyrul gallyra: "Kis cipőt, kis cipőt!" - egyre csak azt hajtja. |
Mit hajtogatok én, ha a nyàrnak vége?
Egy nagy meleg kabàtrol àlmodok, ami körülvesz puhàn, ahova a hideg szél nem jut be.
Kiscipö helyett egy nagy prémes csizma lenne jo, hogy ne fàzzak.
Aztàn utra kelni, egy olyan varàzssapkàban, ami làthatatlannà tesz, megnézni mit csinàlnak a kisfiaim, unokàim, megölelni öket.
Nem véletlen, hogy ennek a Mora versnek a sorait idéztem fel, annyira benne van minden.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése