Egy maroknyi öszinte ember

 Mi az, ami sokkal értékesebb, mint a nagy ismerettség és kedveltség a neten? Egy maroknyi öszinte ember, ahogy ezt a cimben irtam.

Azt hallottam, hogy ilyen még nem volt, de nem hiszem, legfeljebb itt még nem volt: meghivtam az utca lakoit egy kis talàlkozàsra vasàrnap estére, mikor màr vége a hétnek, de még nem kezdödött el az uj.

Ezen a napon indultam el egy éve a nagy kalandra, az uj kezdésre a szülöföldemen tele reménységekkel, amik vagy valosàgosakkà vàlnak vagy nem. 

Kis kerülövel megérkeztem 7 hete ide, ebbe a kis odon utcàba sok ismeretlen ember közé, ahol sikerült szép lassan majdnem mindennek megtalàlni a helyét. A napjaim ritmusàt a fontossàgi sorrend diktàlja, tehàt amire kell, arra van idöm. 

Még sok mindent szeretnék felfedezni, ebben is segit majd az, hogy eddig ismeretlen emberekkel fogok beszélgetni, akiknek élettörténete màs mint az enyém, amire nagyon kivàncsi vagyok.

Nem vagyok hajlando magànyossà vàlni, az egyedüllét erre nem ok. Tehàt a kocka el van vetve, a boritékokat bedobtam tegnap este a levélszekrényekbe és most törhetem a fejem, hogyan tovàbb. A szabadban nem kell maszkot viselni, csak a tàvolsàgot tartani, igy majd a hàz melletti kertrészen kell az aprosüteményt és a koccintàshoz a bort asztalra tenni. Biztatom magam, minden jo lesz, hisz mindenki csak arra vàrt, hogy valakinek ez eszébe jusson és összehozza az utcàban lakokat. Szerény kezdet, aminek legyen kedvezö folytatàsa és akkor a vilàg egy ici picit jobb lesz.