Példabeszéd

Nem akarom elfelejteni, ezért leirom, hogy tudjam mindig hol a helyem  és mi a döntö szàmomra.

Egy kisgyerek kérdezi nagyszülöjét, hogy mi történik akkor, ha valami rossz éri az embert. Vàlaszként egy feladatot kap: végy egy répàt, egy tojàst és kàvét, fözzed meg forro vizben és figyeld meg , mi történik velük. A répa puha lett, a tojàs megkeményedett, a kàvé a vizzel valami egész màs lett, mint volt. Tehàt van, akit megpuhitanak az élet nehéz eseményei, van aki megkeményedik és van aki körül megvàltozik minden, àtalakul, ahogy a vizböl kàvé lett. 

Sokan aggogtak értem, meséltek hazatért magyarokrol, akik csalodtak, megbàntàk. Mindenkinek olyan jo lenne elmondani, hogy ilyesmi nem történt velem, nagyon sok segitséget kaptam és joakaratot.  

A màsik, hogy csak az csalodik, akinek hamis elvàràsai vannak.  Belölem ez hiànyzott, tudtam, hogy kemény idök jönnek, mig minden rendbejön körülöttem.

Ezt a kis oàzist a régi hàzfalak közt rengeteg csodaszép madàr lakja, akik itt mindent megtalàlnak, ami az élethez kell. Nekem is minden napra jut kis petrezselyem, ami feljavitja az ebédet, az apro izletes paradicsomokrol nem is beszélve és az alma, körte böségröl. Néhàny szölöfürt is örömöt szerzett, ami a nagy dzsungelben szép édesre érett.