Az élet muzeuma

 Ugy kezdem a majdnem egy honapja történt idekötözésem helyének elmondàsàt, hogy az Ovàros szivébe kerültem, a Festetics kastély közelébe. Itt nagyon sok kis muzeum van, ezeket még fel kell fedezni, egyenlöre a turistàk teszik ezt. Tegnap megszolitottak az utcàn, hogy hol a Cadillac muzeum, de van népviseleti babàkrol, söt az évszàzadok kinzo eszközeiröl is kiàllito hely. Ez utobbi megborzongatott, gondolom a hirek meghallgatàsàt (söt megtekintését) nem soroltàk be korunk kinzoeszközei közé.

A sok emléktàrgyam kicsomagolàsànàl jutott eszembe, hogy ha viccesebb és bàtrabb lennék, kiirhatnàm a bejàratnàl, hogy ebben a hàzban az élet muzeuma tekinthetö meg, természetesen kiséretemmel, hogy a tàrgyakat kommentàljam.  Csakis kivàlasztott làtogatok jöhetnek be, kapnak egy kàvét is, belépödij nincs.

Garantàlom, hogy aki egy kis érdeklödéssel jön, nem fog csalodni, inkàbb csak csodàlkozni a gazdag anyagon, ami összegyült és sosem lett kidobva, hanem szeretettel ujra és ujra selyempapirba csomagolva a költözések idején.

Csoda hogy egyàltalàn tudok aludni ekkora szellemjàràs közepette, mert körbevesznek, mesélnek, söt megovnak sok bajtol, hisz szerettek valamikor. Erröl tanuskodnak a tàrgyak, amiket àtadtak nekem.

Férjem éjjeliszekrényét diszitette ez a szép bagoly, azota is néz ràm nagy kerek szemekkel, mint aki sokat tud.

Ezt a kecskét a kisfiaimnak készitette a "kecskebàcsi", akit làtogattunk amikor a Strem völgyében sétàltam velük.

A sakk kàlyha két figuràja keràmia müvész baràtunktol, akinek két otthonom csodaszép cserépkàlyhàjàt köszönhettem. Hogy is tudtam otthagyni öket? Petöfivel vàlaszolnék erre a "bàr maradtam volna benne végig"-re : "de az embert vàgyai vezérlik".