A kötéltàncos magànya

Az elöadàs legizgalmasabb része, mikor fenn a magasban elindul a kötéltàncos, hogy bemutassa, hogyan kell könnyedén, tàncos lépésekkel àtjutni a màsik oldalra. Közben nincs szédülés, nincs visszaut, elöre néz és mosolyog.

Tisztàban van a veszéllyel, hogy mi van akkor, ha megzavarja egy aprosàg a mutatvànyt, ha felsikolt egy nézö és egy pillanatra nem tud a következö lépésre figyelni?

De néha elég lenne egy apro kis remegés, vagy a kötél szàlainak gyengülése, mindennek tökéletesnek kell lennie, ez pedig lehetetlen. Igy tudjuk a mindennapi gyakorlatbol, hisz körülöttünk minden vàltozik, semmi sem olyan, mint egy pillanattal elöbb.

A kötéltàncos mégis elindul, mert hivja a tuloldal, ahova el kell jutnia. Tudja, a nézök visszafojtott lélegzettel bàmuljàk és drukkolnak érte, nem csalodhatnak.

Legyözi a félelmét, hogy màsoknak reményt adjon: neked is sikerülhet, probàld meg!

A mutatvàny végén dübörög a taps, de elöfordult màr, hogy senki sem tapsolhatott, mert màr csak az életért küzdhetett, ha megmaradt neki.