Kézfàjdalmam margojàra

Az egyedüllétem lehetövé teszi, hogy mindennek utànagondoljak.  A naponta érezhetö vàltozàsokat, amelyek a korral együttjàrnak. Apàmra emlékszem, akinek az emberi teströl nem volt màs véleménye, mikor idös lett, hogy ki kéne cserélni az "alkatrészeket", aztàn müködne minden tovàbb. Müszerész volt szegény, hogyan is tudhatta volna, mekkora csoda az, amibe a lelkünk beköltözött egy idöre.
Ma a bal kezem àpolom és kimélem, mert fàj, az inszalag operàlàsa csak a jobb kezemen történt  vagy 30 éve, mert elcsuszott a helyéröl munka közben, az iskola uszomedencéjében àllt bele a fàjdalom. De most nézzük a dolgot a jo oldalàrol. Milyen jo, hogy a jobb kezem annakidején megopràltàk, az most remekül müködik. Milyen jo, hogy van egy jo kenöcsöm, amivel enyhül a fàjdalom. A csuklo és kézvédö rugalmas szoritàsa is hàlàra ad okot.
Azt hiszem mindig a fàjdalom kényszerit arra, hogy helyesen làssuk a dolgokat, nem büntetés ez, hanem a köszönetre valo késztetés. Valamint az is, hogy mindig a helyes mértéket megtalàljam a költözködésre készülödés napi harcàban.