Hazatérés
Amikor elkezdtem blogot irni, a Hazafelé cimet adtam a probàlkozàsnak. Most làtom visszatekintve, mennyire vàgyakoztam haza mindenhol, ahol csak éltem.
Hàromemeletes hàzban éltem az elsö 26 évemet, aztàn Svàjcban következett 2x negyedik emelet, majd földszint az "Aranyparton". Akkor jött a lehetöség, hogy megteremtsem az elsö sajàt hàzam (hazàm), ahol 25 évet tölthettem kis csalàdommal. Az egyetlen és talàn legszebb aktiv éveim voltak, egy kis kelet svàjci falucskàban. Majd kiürült ez a hàz, a gyerekek megnöttek, férjem meghalt, nyugdijas lettem, ujra kellett egy otthon, egy hazafelé indulàs. Egy kis magyar faluban teremtettem meg azt, amit véglegesnek gondoltam, ahol minden ujra tökéletes volt 10 évig. A sors megint probàra tett, mennem kellett, de a vàlasztàsban benne volt a lemondàs, mert nem volt eröm többre. Minek egy hàz, ha nincs mellettem senki? Pont 2 évig ugy tettem, hogy csuda elégedett vagyok, minden kényelem, biztonsàg, kedves emberek stb. Ujbol hivott a haza: gyere, ahol ujra alkothatsz, most màr csakis magadnak, függetlenül minden ellenvéleménytöl.
A legszebb részén szép Magyarorszàgnak, a Balaton partjàn, a közeli kulturfövàros mellett vettem egy fél hàzat, amiböl nem lett otthon, de most 9 honap utàn, màr csak pàr hét vàlaszt el a kilencedik költözésemtöl, amire hatalmas örömmel vàrok. Benne lesz minden, amire szükségem van és amit kivàlaszthattam sok tapasztalat utàn, benn a csodàs Keszthely szivében. Persze hatalmas renovàlàssal lesz olyan, amilyennek lennie kell. Ha majd ottleszek, akkor a kert is rendezve lesz és a kapu àtalakitva, ami még a régi tuladonos hanyagsàga miatt és kasszàm véges természetéböl adodoan nem lesz kész a költözésem elött. Hazamegyek , hàlàs szivvel és örömmel. Akik ebben segitettek, azokat baràtaimnak érzem. Megérezték bennem azt a végtelen nagy hazavàgyodàst, ami egy ilyen élet utàn teljesen érthetö.
Hàromemeletes hàzban éltem az elsö 26 évemet, aztàn Svàjcban következett 2x negyedik emelet, majd földszint az "Aranyparton". Akkor jött a lehetöség, hogy megteremtsem az elsö sajàt hàzam (hazàm), ahol 25 évet tölthettem kis csalàdommal. Az egyetlen és talàn legszebb aktiv éveim voltak, egy kis kelet svàjci falucskàban. Majd kiürült ez a hàz, a gyerekek megnöttek, férjem meghalt, nyugdijas lettem, ujra kellett egy otthon, egy hazafelé indulàs. Egy kis magyar faluban teremtettem meg azt, amit véglegesnek gondoltam, ahol minden ujra tökéletes volt 10 évig. A sors megint probàra tett, mennem kellett, de a vàlasztàsban benne volt a lemondàs, mert nem volt eröm többre. Minek egy hàz, ha nincs mellettem senki? Pont 2 évig ugy tettem, hogy csuda elégedett vagyok, minden kényelem, biztonsàg, kedves emberek stb. Ujbol hivott a haza: gyere, ahol ujra alkothatsz, most màr csakis magadnak, függetlenül minden ellenvéleménytöl.
A legszebb részén szép Magyarorszàgnak, a Balaton partjàn, a közeli kulturfövàros mellett vettem egy fél hàzat, amiböl nem lett otthon, de most 9 honap utàn, màr csak pàr hét vàlaszt el a kilencedik költözésemtöl, amire hatalmas örömmel vàrok. Benne lesz minden, amire szükségem van és amit kivàlaszthattam sok tapasztalat utàn, benn a csodàs Keszthely szivében. Persze hatalmas renovàlàssal lesz olyan, amilyennek lennie kell. Ha majd ottleszek, akkor a kert is rendezve lesz és a kapu àtalakitva, ami még a régi tuladonos hanyagsàga miatt és kasszàm véges természetéböl adodoan nem lesz kész a költözésem elött. Hazamegyek , hàlàs szivvel és örömmel. Akik ebben segitettek, azokat baràtaimnak érzem. Megérezték bennem azt a végtelen nagy hazavàgyodàst, ami egy ilyen élet utàn teljesen érthetö.
Amikor ezt az írásod olvastam, rádöbbentem mennyire hasonlóan keresem én is az otthonom. Én is akkor éreztem magam otthon, amikor a gyerekekkel voltam elfoglalva, és aktív dolgozó voltam. Most is tervezem, hogy a szülőfalumba költözök, mert erős honvágyam van, hogy otthon érezzem magam. Olvasva téged, ahogy az otthon megteremtésével foglalkozol, ráismertem magamra, hogy én is először az elképzeléseim szerint szeretném berendezni, és utána költözni. Ezek után azt hiszem, már lelohadt a honvágyam, mert illúziónak tartom, amit kergetek, hogy majd attól érzem otthon magam, ha ízlésem szerint rendezem be.
VálaszTörlésEszembe jutott, hogy kétszer volt már olyan költözésem, hogy a testvéreim közelében akartam élni, a régi testvéri szép emlékekből táplálkozva, és a végén mindig ők voltak, akik miatt elköltöztem onnan.
Szóval most erősen elgondolkodtam, hogy mit is akarok most kezdeni az otthon kereséssel, hogy hol lesz számomra otthon érzése, mert az otthon ott van, ahol szeretnek bennünket.
Nagy örömmel olvastam megjegyzésedet! Abbol indultam ki, hogy ha én nem keresek és vàltoztatok, akkor passzivan kell eltürnöm a ràmkényszeritett, életböl eredö vàltozàsokat. Tehàt megelözés. Sosem hagytam ott egy helyet azért, mert csödbe jutottam. Hermann Hesse verse volt a vezércsillagom, a Fokok, vagyis Stufen, érdemes elolvasni!
VálaszTörlésKöszönöm ezt a verset, inspiráló gondolatok vannak benne, mert valójában ilyen életszakaszok ritmusában váltok, de kellenek a bátorítások mostanában mert gyengül az életerőm a megvalósításhoz.
VálaszTörlésA vers ezért nagyon jó biztatás volt.
Te nagyon bírod az egyedüllétet, akár a való életben, vagy a blogolásban is, nekem ez nem megy. :)