Amit legbelül örzünk

Rendületlen àllni a viharban, kétségek között, de félelem nélkül.
Kivülröl figyelem magam, mintha semmi közöm nem lenne ehhez a személyhez, akiben rejtözök. Néha csodàlom, néha nevetek rajta, de nem itélem el, pedig még okot is talàlhatnék rà.
Inkàbb kivàncsian szemlélem, mire képes még, hogy ne adja fel, ha ereje fogytàt érzi. Itt vagyok és bàtoritom: sokkal több nehéz helyzetben sem ijedtél meg, tudtad mindig, ha kell, csodàk is történnek, elég, ha öszinte vagy és tudsz szeretni.
Àlmodni kell nappal is, elrejtözni a ködsapkàval és tenni valamit, ez sosem tul kevés. 
Hallgatni a madarakat, beszélgetni minden élövel, sosem fukarkodva a jo szoval. Közben alakul minden a jo irànyban, ami szinte elképzelhetetlen lehetöségnek làtszott kezdet ota.
Hogy màsok minek tartanak? Egyàltalàn nem fontos, hisz azért foglalkoznak veled, mert nincs bàtorsàguk magukkal foglalkozni.
Különös idöt élünk, félelmekkel teli, vàltozàsoktol terheset. Igy lesznek a sosem vàltozo valodi értékek legféltettebb kincseink, melyeket egész mélyen örzünk magunkban.