La tua essenzialità

Nagyon régen volt, tàn igaz sem volt. 
Ez az egy szo maradt meg bennem egy szép szerelmes vallomàsbol, ami annyit jelent: a lényegességed. Azért maradhatott meg az emlékezetemben ez a lassan 60 éve történt megàllapitàs, mert sokat gondolkoztam afelöl, mi is a lényegességre törekvés és valoban ez e a meghatàrozoja annak a lénynek, aki vagyok.
Ha igaz, akkor maradando, elkisér egy életen àt, meghatàrozva a mindennapjaimat.
Önmagunk megismerése a cél, tehàt érthetö, hogy a kérdés jogos, mi az, ami most lényeges az utam végén. 
Nem csupàn arrol van szo, ami a "jo pap holtig tanul" mondàsban rejlik, hanem arrol, mit is kell még megtanulnom.
A sok költözés ujra és ujra tanit a fölösleges dolgok elhagyàsàra, a fàjdalmak tanitanak ujabb szokàsok elsajàtitàsàra, a kereséseim arra, hogy az emlékezetem igyekezzek frissen tartani.
A sok bucsuzàs kedves emberektöl arra tanit, hogy megbecsüljem és csak szeretettel àpoljam a meglévö kapcsolatokat, akik itt vannak.
Segit ez a lényegretörés abban is, hogy a napi tennivalokat megtervezzem, végrehajtsam.
Làm, egy nem beteljesült, de szép szerelmes levél akàr egy életen àt elkisér egyetlen szoval, mert igaz volt.