Hit, remény, szeretet

Az elkövetkezö 6 hétben àllitolag minden eldöl és én Keszthelyen ébredhetek, de elképzelhetö, hogy majd minden "csuszik", ahogy itt olyan szépen mondjàk az idöpontok nem betartàsàt.
Azt hiszem igazàn senki sem ért meg, de akkor biztos, hogy a magam utjàt jàrom, ami nyugodtan lehet màs szàmàra felfoghatatlan.
Tehàt erösen hiszek abban, hogy életem befejezö fàzisàban pontosan a helyemen leszek, abban az orszàgban, vàrosban és hàzban, amelyikbe tartozok.
Ehhez reménykedni kell, hogy a pénzügyi hàttér ugy fog alakulni, ahogy kell és sem a virus, sem a bankok, sem az üzleti partnerek nem okoznak megakadàst, zürzavart. Azonkivül reménykedek a jo költöztetö cég munkàjàban és a renovàlàsok sokféle buktatojànak kikerülésében. Annyi ismeretlen, amit csak reménnyel lehet kibirni.
A szeretet mindenek fölött a legfontosabb. Ez inditott erre az utamra is, mint eddig is minden, amibe belekezdtem. Talàn ezért is sikerült olyan jol összes "megfontolatlan", "elhamarkodott" lépésem. Sosem kezdtem el hosszan a hasznomrol, vagy legalàbb a lehetö legkisebb kàromrol töprengeni, mert akkor még ma sem lennék sehol, de elégedett az életemmel semmiképp.
Vezessen tovàbb ez a hàrom csillag, a hit, a remény és legföképp a szeretet, akkor a lelki békesség sincs messze.