Èletdobozok

Milyen egyszerü is lenne, ha a dobozokba csupàn tàrgyakat kéne szépen elhelyezni, melyek vagy szépek, vagy nem, készültek itt vagy ott, hasznàlhatoak vagy màr nem. 
Sosem fogom megérteni az "amerikai költözést", de nagyon praktikus és könnyü dolog. Ott marad minden, kihordjàk a garàzsba a hàzbol, aztàn jön a hirdetés: "garàzskiàrusitàs", ahovà todulnak a népek,mert olcson jutnak esetleg hasznàlhatohoz.
Mi ez, ha nem az ujrakezdés tökéletessége?
Nem kérek ebböl, mert àrulàs lenne és teljesen üres sziv és eszme.
Ma leemeltem a falrol a keràmiàkat, mindet egy kicsit kézben tartva mondtam magamban: Anita, Piroska néni, üdülés Tunéziàban, utazàs Magyarorszàgon, Bernhard meglepetése Anyàk napjàra, Simo Àgoston Pàl apostol cserépkàlyha darabja  Csupa fontos megemlékezés élökre és màr elhunytakra. Ugyanez a kézimunkàkkal: ez aputol, mikor jött làtogatni Svàjcba, ez egy bucsuajàndék, mikor hazajöttem, meg egy buzsàki teritö tavaly meghalt tàrstol…. A könyvekröl még nem is beszéltem, mert azok sem véletlen kerültek a polcra, hanem személyhez, történéshez kapcsolodnak. Mind, mind életem darabjai, ki lehet ezeket csak ugy dobni?
Sorolhatnàm tovàbb a képekkel, a jegyzeteimmel, éves kalendàriumokkal, amiket màr néhànyszor ki akartam dobni, aztàn nem sikerült. Pedig màsnak semmit nem jelentenek, addig élnek, amig én. 
Majd néznek nagyot a költöztetö emberek, butor nem sok, de az a 100 doboz!!!!!eszméletlen!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések