Az emberi ostobasàg és a vilàgür........

…..végtelen, bàr ez utobbiban nem vagyok biztos, mondta Einstein.
Ilyenek jutnak eszembe, ha tul vagyok a hirek olvasàsàn és keresem a nyugalmamat, az a belsö harmoniàt, amire mindennél nagyobb szükségem van .
Mi kell ehhez? Elöször is bizalom, ugy az életemhez, mint a körülöttem élö emberekhez. Ha valaki elkezd ovni és rémségeket sorol, mi minden történhet, mert én tul naiv vagyok, akit nem nehéz kihasznàlni, becsapni, akkor nagyon gyorsan leintem: ne kàrogj màr te fekete hollo! Csak olyan erös kapcsolatok védenek meg ezektöl a kàrogoktol, akikben ugyanaz a bizalom létezik, mint bennem. 
Egyik bucsuztatàsom alkalmàval az atheista fönök mondta: Györgyi, a sors jot akar neked. Persze ilyesmit nem lett volna szabad mondania, mert ki nem azonositja azonnal a sorsot Istennel?
Inkàbb az a fantasztikus, hogy ezt ö észrevette, ami ma is nagy hàlàval tölt el.
Sokat hibàztam, de még a rossz dolgokbol is tudtak nagyszerü szép eredmények születni. 
Tegnap is elmélyültem az utobbi kb. 60 évben irt noteszaim lapozgatàsàban. Mindig ki akarom öket dobni,mondvàn, szabadulj meg a multtol, élj a jelenben, aztàn mégsem teszem. Pedig csak 2 kg. papir az egész és sok firkàlmàny benne. 
Ma 26kg csomagoloanyag érkezik, böven elég lesz, belerakni a sok tàrgyat, amiböl a fele is elég lenne az élethez. 
Erröl Kodàly- Weöres korusmüve az Öregek jut eszembe:
"jöjj, gyere tedd le". Mikor énekeltük, nagyon fiatalok voltunk, mint a zeneszerzö és a fiatal költö is, akik ezt megteremtették. Nagyon àtéreztük, ugy énekeltük, sosem felejtettem el.