Wangs Iregszemcse

Az ötödik költözést falun belül màr elözöleg emlitettem, tehàt most a hatos szàmuval folytatom.
Egy 10 évig tarto szép idöszak kezdödött el Magyarorszàgon, ahol azt az àlmomat tudtam megvalositani, hogy egy hatalmas kertben mindent megtalàltam, ami az életben jo és szép, a rengeteg gyümölcsfa és bokor, a vendéghàz csalàdnak és baràtoknak. Benn
 a hàzban meg ugy tudtam mindent kialakitani, ahogy elképzeltem: hatalmas nappali egy mestermüvel, a cserépkàlyhàval, amihez olyan jo volt odaàllni, ülni. A nagy étkezö és konyha böven hagyott helyet  mindenre, ahogy azt szeretem és két gyönyörü boltives àtjàro az elöszoba-étkezö és a nappali és étkezö közt, ajtok nélkül. A nap sugarai minden oldalrol bejutottak a hàzba, a cserépkàlyhàtol, ami a hàz közepén àllt, a vilàgtàjakra engedett kilàtàst.
Nagy segitöm volt egy nagyszerü ember, akivel a legnagyobb tisztelet és kölcsönös alkalmazkodàs segitett a mindennapok sikerében, jo hangulatàban. Azt gondoltam ez a kis paradicsom örökéletü lesz és végig ilyen gyönyörü. De a betegség és a korhàzi tartozkodàs elrabolta ezt az illuziot, egyedül nem tudtam ott maradni és siràssal tölteni maradék idömet.
 Igy aztàn a sors nagykönyvében az àllt: Iregszemcséröl Bad Ragazba kell költöznöm, immàr hetedszerre pakolni a cokmokot.
Erröl a következö beiràsban lesz szo.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések