Uj idök kezdetén

Ami nem jo, azért nem kàr, ha elmulik. Amit most jo tanàcsként osztogatnak, az nàlam rég gyakorlat: vàltoztatni.
Ebböl is ugy làtom, hogy valamit megéreztem, vagy màsképp fogalmazva: ami eddig velem történt, az szükségszerü volt és jo megérzés, bàr nagyon fàjdalmas.
Az elzàrtsàgtol, magànytol szenved a vilàg? Màr jol megszoktam azzal együtt, hogy egy egy jo beszélgetés kitölti a napjaimat örömmel, a csendet meg szeretem, ami ideköltözésem ota körülvesz.
A napjaim egyre gazdagodnak, most épp Adyt fedezem fel magamnak és a latexes edzöszalagokat az izmok erösitéséhez. 
A sétàkon a madarakat hallgatom és a kutyàkkal beszélgetek, ha üdvözölnek. Emberrel nem talàlkozok, ez igy volt az eddigi fél évben is, miota itt vagyok.
Minden este 10 pontban összeirom, amiért hàlàs vagyok, nem esik nehezemre.
Lassan egész pontos tennivalokkal bövül a listàm: a 9. költözésem megszervezésére. 
A szàm misztika nem hagyott éjjel aludni, csak reggel tudtam leirni, ami foglalkoztatott. Még meg kell köszönnöm egy jo baràtnönek emailben, hogy ezzel a rejtélyes ismerettel gyarapitott sok sok ével ezelött.