Bad Ragazbol Vonyarcvashegyre, a nyolcadik
Hol történnek a döntéseink? Teljes meggyözödéssel hittem abban, hogy nagyon elörelàto, okos lépés volt a kudarcnak àtélt magyarorszàgi életemböl visszatérni oda, ahol fiaim, unokàim élnek és ahol az egészségügyi ellàtàs szinte optimàlisnak mondhato, ha az anyagiakkal küzdö magyar gyogyitàssal hasonlitom össze. Tehàt a fejem tiszta és igen logikus gondolatmenet nyomàn döntött. Akkor mi a csuda történt, amikor lassan ràjöttem arra, hogy nem csak a fejnek, de a szivnek is van döntési joga. Mikor hatalmas ürességet éreztem és reménytelenséget amiatt, hogy idegenben élek, ahol hiàba probàlom megmagyaràzni csodaszép nyelvünk finom fordulatait, az àrnyalatokat és indulatokat, amikben költészetünk utolérhetetlenül gazdag. Megprobàltam leforditani a legkedvesebb verseimet, de nem voltam megelégedve velük és különben sem érdekelt senkit. Ez volt a magàny bizonyitéka.
A hatalmi harcokban sem kivàntam részt venni, hisz sosem lett személyes ügyemmé, ami miatt vivtàk, hisz nem volt részem Svàjc történelmében. Elképzeltem, hogy hazai földön kevés szobol is megérthetném magam.
Az elhatàrozàs utàn csak 3 honapot adtam magamnak, ami utolag kiderült tul rövid volt: kivàlasztàsra, ügyintézésre, csomagolàsra.
A költözés sem volt egyszerü, mert nem lehettem egyszerre két helyen szinte egyidöben. Tehàt megbiztam egy kedves ismeröst a kiüritést felügyelni, mialatt én a cicàimmal vonattal elindultam Budapest felé. Ott aludtunk, majd reggel tovàbb autoval a kivàlasztott csodaszép Balaton felé.
A cokmokom csak éjjel 3 kor érkezett meg Vonyarcra, ahol gyorsan kiràmoltak és 5 felé mehettek haza, gondolom borzasztoan fàradtan a költöztetö fiuk. Az én munkàm akkor kezdödött itt és bizony nagyon sokàig tartott.
Ezekutàn ki hiszi el, hogy normàlis vagyok, mikor arrol beszélek, hogy ez a hàz nem az igazi, nem illünk össze?
Tehàt a kilencedik költözés idö kérdése, az lesz az a hely, amelyiket szeretni fogok és ahol jol érzem magam.
Azért a csodàlatos to làtvànya és a hatalmas sétàk most is hàlàs örömmel töltenek el és nem bàntam meg, hogy a szivemre hallgattam és hazajöttem.
A hatalmi harcokban sem kivàntam részt venni, hisz sosem lett személyes ügyemmé, ami miatt vivtàk, hisz nem volt részem Svàjc történelmében. Elképzeltem, hogy hazai földön kevés szobol is megérthetném magam.
Az elhatàrozàs utàn csak 3 honapot adtam magamnak, ami utolag kiderült tul rövid volt: kivàlasztàsra, ügyintézésre, csomagolàsra.
A költözés sem volt egyszerü, mert nem lehettem egyszerre két helyen szinte egyidöben. Tehàt megbiztam egy kedves ismeröst a kiüritést felügyelni, mialatt én a cicàimmal vonattal elindultam Budapest felé. Ott aludtunk, majd reggel tovàbb autoval a kivàlasztott csodaszép Balaton felé.
A cokmokom csak éjjel 3 kor érkezett meg Vonyarcra, ahol gyorsan kiràmoltak és 5 felé mehettek haza, gondolom borzasztoan fàradtan a költöztetö fiuk. Az én munkàm akkor kezdödött itt és bizony nagyon sokàig tartott.
Ezekutàn ki hiszi el, hogy normàlis vagyok, mikor arrol beszélek, hogy ez a hàz nem az igazi, nem illünk össze?
Tehàt a kilencedik költözés idö kérdése, az lesz az a hely, amelyiket szeretni fogok és ahol jol érzem magam.
Azért a csodàlatos to làtvànya és a hatalmas sétàk most is hàlàs örömmel töltenek el és nem bàntam meg, hogy a szivemre hallgattam és hazajöttem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése