A leghosszabb életszakasz is véget ért egyszer

A fiokàk kirepültek a fészekböl, de tudtàk, hogy olyan jo dolguk aligha lesz, mint gyermek és ifjuéveik alatt. Sötét felhök gyültek, még az sem hozott enyhülést, hogy a csalàdi hàzbol egy kis lakàsba költöztünk Wangsban, lenne sikon, hogy a sétàk Oscarnak ne legyenek annyira nehezek.Még elvittem öt egy rehabilitàcios klinikàra, mialatt én a hàzat az eladàs utàn kiüritettem és a kis lakàst berendeztem.
  Bennem a terv, hogy hazatérek szülöföldemre màr megszületett, hisz egyedül egy idegen közösségben tudtam, hogy nem birnàm ki.
Sajnos a költözés utàn pàr honappal az ötödik infarktussal került Oscar a korhàzba. Még sikerült a fiaimat, unokàkat összehivni a korhàzi àgyhoz, igy làthattàk a vilàggal és magàval megbékélt apjukat, aki örömmel fogadta öket.
Hamvait francia Svàjcba vittük, ott bucsuzott el a csalàd töle.
Az én utam meg egy ujabb költözéssel Magyarorszàgra vezetett, egy kis faluba, ahol ugy éreztem ujrakezdésre sosem késö, tétlenül ücsörögni nem szeretek és kàrtyàzni nem tudok, ahogy azt az öregotthonokban teszik.