A harmadik költözés

Mikor hazamenet a Mühlegassén leszolitott egy idiota és én pànikszerüen szaladtam haza, tudtam, hogy ebben a szorakozo negyedben nem ohajtok lakni. De mire a költözés ideje elérkezett, màr elsöszülöttünk egy honapos volt, ami nem tette a dolgomat egyszerübbé. Witikon egy kis parasztfalubol lett Zürich külvàrosi része. Ott is a negyedik emeleten laktunk, de volt lift, és a 3 szobàban pompàsan elfértünk. Az erkélyröl megfelelö idöben az alpesi panoràmàban lehetett gyönyörködni. Férjem azzal imponàlt, hogy sorolta a hegyek nevét, amit nekem illett volna megtanulni, de elégnek tartottam azt, hogy szépek név nélkül is.
Egy évvel a költözés utàn megszületett a màsodik fiunk, igy màr két aprosàggal mentem bevàsàrolni, ami nem volt tul egyszerü.
Aztàn kicsi lett a gyerekszoba és elkezdtünk keresni egy jobb megoldàst, amihez a csalàdi örökség is hozzàsegitett, vettünk az Aranyparton egy u.n. 5 szobàs lakàst (ami, ha jol szàmoltam legfeljebb 4 szoba volt, ebböl kettö egymàsbanyilo gyerekszoba volt) az egyik nagy bank épitési tervei alapjàn.  A megindoklàs között szerepelt, hogy az iskolàba jàràs kezdödött a nagyfiunak és nem kellett ehhez utcàn közlekednie, tehàt teljesen önàlloan mehetett oda elsö naptol.