Bucsu Aristidtöl
Uj hét kezdödött, de a szivem tele fàjdalommal, mert szombaton elvesztettem a szeretett cicàim egyikét. Ö volt a csupasziv, az odabujos, nagyétvàgyu fiucica, aki mindig hallatta a hangjàt, ha valami kivànsàga volt.
Hogy mi történt, azt csak Dorka tudnà elmondani. Kimentek a napfényes délutànba és én nekilàttam sütni, mikor a szomszéd hivott fel, hogy otthon vannak e a cicàk, mert nàla fekszik egy az uton. Rohantam, nem hittem a szememnek, valoban Aristid volt, mintha csak elaludt volna. Békésen, puhàn, melegen. Hazavittem, betakartam és sirtam.
A kert végébe temettem, szàraz levendula közé, puha gyapot takaroba. Sose tudom meg, mitöl àllt meg az élet benne.
Egy csodàlatos lény hagyott el, nagyon fàj.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésÉrtem, tudom, érzem fájdalmadat- én 2 évig sirattam minden áldott nap kiskutyámat, Winnieckent! Még mindig nagyon hiányzik és sokat gondolok rá és idönként még mindig eletednek a könnyeim... nem lehet, nem tudom elfelejteni a szeretetét, ragaszkodását...
VálaszTörlésöszinte részvétem, pusillak és vigasztallak - de tudom, h. Nem lehet segiteni fájdalmadban!
Erikàm dràga, nagyon nagyon köszönöm, hogy irtàl! Valoszinüleg én sem heverem ki ezt a bànatot, annyira bennem éla végtelen ragaszkodàsa hozzàm, a bizalma, ahogy egész testével beàgyazta magàt az ölembe és dorombolt. Bizony tudta nagyon enyhiteni az öregkor sok veszteségét, most hogyan tovàbb????
TörlésA màsik cica Dorka, potolni öt nem tudja, de nagyon igyekszik szegény. Màr ki sem merem öt engedni, mert ha ö sem lenne, akkor nyugodtam befejezhetném a földi létet. Nem születünk egyedüllétre.