Ujrakezdésekröl

Ha egy ut végén megpihenünk, akkor elgondolkozhatunk azon, megyünk e tovàbb, vagy inkàbb körülnézve elégedetten azt mondjuk, megérkeztem a célhoz.
Uj év kezdödött, és a Hazafelé blogban màr csak azt irhatnàm, hogy hazaértem, nem vàrok màr semmit, tessék pihenni.
Ott több, mint 700 beiràsomat több, mint 100 ezerszer olvastàk el a vilàg minden részén, ahol magyarok élnek. Köszönöm minden kedves olvasomnak, hogy megtisztelt a figyelmével.
Azt tartom, hogy az utolso percünkig tanulni jo. Az élet minden nap szolit, amire vàlaszolni kell: itt vagyok. Ha nem tudom elmondani valakinek, elmondom hat mindenkinek. (Ezt ismerjük mi szerencsés magyarok, nagy költönk szavait loptam be a sorok közé).
Ujrakezdtem, a régi haza lett lakhelyem, ahol megszülettem.
Talàn elkisérnek azok, akik eddig is hüségesen velem voltak, talàn màst is érdekel, miért fontos nekem, hogy a kör bezàruljon, elmonhassam: "ime hàt megleltem hazàmat". 
Elképzelhetö e az a magas ideàl, hogy a külsö vàltozàsok iszonyatos nyomàsa ellenére is hüségesek maradjunk magunkhoz, az örök értékek mentén? Meg kell probàlni.