Piacon voltam

Ragyogo napsütésben ma régi kedvtelésemnek hodoltam: a keszthelyi piacon voltam. 
Termelötöl friss gyümölcs és fözelék vàsàrlàs inkàbb nyàri làtogatàson aktuàlis, de ami nekem minden reggel a legfontosabb, azt most potolhattam; diot és mézet vettem. Szép nagy mennyiségben és vàlasztékban. Aki a gesztenye mézet nem ismeri, nem tudja miröl maradt le. Potoltam a propoliszos mézemet is, de ami a gyomorsavat is rendben tudja tartani, a repceméz az,hogy a hàrsat ne felejtsem, ami megfàzàsok idején nélkülözhetetlen. A közkedvelt akàcmézröl nem kell szolnom, ami nem is olyan rég veszélyben volt buzgo zöldek miatt, akik az akàcot, mint behurcolt fajtàt szivesen kiirtottàk volna a sziket megkötö fàt, ami annyi hasznot hozott. Dehàt az emberi butasàgnak sok vàllfaja van.
A dio mindennapos fogyasztàsa szinte csalàdi hagyomàny, de nem azért teszem a reggeli kenyeremre, hanem mert szeretem. Alatta mézes reszelt gyömbér, hogy minden együtt legyen.
Nàlam sokkal okosabb ember àllapitotta meg, hogy a méhek kipusztulàsàt az emberiség nem fogja sokkal tulélni, ugyanezt tartom a diorol is, amit most egy fekete korsàg tàmadott meg, ki tudja meg lehet e fékezni és kiirtani, mielött ez a kincs is mesévé vàlik.