Mi maradt meg?

A sok vàltozàs, ami mögött keresem az okokat, rengeteg veszteséggel jàrt. Ugy éreztem, csak egyet nem szabad: megàllni és hagyni magam az àrral sodortatni. Fàjdalmasan bucsut vettem életem tanuitol, amikre ma màr csak emlékezem.
Ha Dorka és Aristid az ölembe ugranak egy kis simogatàsra és magamhoz szoritom öket, akkor enyhül a fàjdalom, valami melegség, élet itt maradt velem, mert ugy akartam. Milyen nagy vigasz és szeretet a jelenlétük, ami nélkül az örökké vàltozo vilàgomban nem tudnék lenni.
A sok fotot nézegetve, öket vàlasztottam ki, hogy békességes, nyugalmas estém legyen.
A legfrissebb kép itt a falon, napsütésben.