Marina, az orosz szomszédasszony

Kezdem ott, ahol az elsö talàlkozàsom történt oroszokkal, ez 1944 karàcsonyàn történt és eszembe sincs ezt emlegetni, ha egy joszomszédi kapcsolatot kivànok kialakitani mostani lakohelyemen. 
Elfogadtam a màsodik meghivàst is, hogy egy olyan wellness oàzisba együtt utazhassak a cseh közvetitövel és az orosz hölggyel, amire egy fillért sem kell fizetnem és a gözfürdötöl az uszàsig mindent egy helyen a legszebb kivitelben. 
Természetesen a régi negativ elöjelü érzéseimtöl is boldogan szabadulnék, hisz a beszélgetésekben sok jot és szépet tapasztalhatok.
Marina a régi képeken igen attraktiv, szép hölgy, fizikus és elvàlt asszony egy nagy és szép hàzban, gyönyörü cicàkkal. A kiskutyàja kevésbé tetszik, mert nem emlékeztet kutyàra, olyan kicsi.
Itt kezelik öt agyvérzés utàn, nagyon sikeresen, de autot nem mer vezetni, a cseh férfi vezeti helyette az autojàt.
Jövö héten megy Moszkvàba, ki tudja mennyi idöre és milyen következményekkel, a kutyt viszi, de a cicàk maradnak, akik a nagy szabadsàgot itt igen intelligens modon kezelik.
Egy orosz nö Keszthelyröl eteti öket, de.....és itt kerülök én a képbe. Vagyis mi van, ha nem tudna jönni? Nehogy màr éhenhaljanak a szép cicàk! Természetesen elvàllaltam, hogy nézek a cicàkra, ennyit egy jo szomszédtol el lehet vàrni. Marina igen megkönnyebbült és hevesen àtölelt, mikor igent mondtam.
Egyszoval alakul a népek közötti kapcsolat, ha àttételesen is cseh közvetitéssel. 
A cseh férfi Jan most épp olaszul tanul, gondolom oda fog majd költözni, érdekes ember, élt Dàniàban egy dàn feleség mellett, most épp itt él pàr éve, de a vàndorutja még messze nem ért véget.
Megàllapodtunk abban, hogy a fantàzia az valami nagyon lényeges dolog, ugy alakitjuk vele az életünket, ahogy akarjuk, néha csak a képzeletben, de sokszor a különös valosàgban is.