Emberi arcok
.Nagyon hamis kép lenne rolam, ha a sétàlàsra hivo bejegyzésem alapjàn furcsa, emberkerülö különcnek képzelne el valaki.
Ma arrol irok, hogy milyen sok érdekes emberrel talàlkoztam ez alatt a rövid idö alatt, akik idegenek és mégis egy beszélgetés idejére közel kerültek hozzàm.
Az orvosi rendelöben vàrakozni kellett. Mellettem egy idös, tulsulyos, mozgàssérült asszony ült. Félrebillentett fejjel megszemlélt, majd halkan, de jol érthetöen megàllàs nélkül elmesélte az életét. A végén megköszönte, hogy meghallgattam. Volt bennem jokora csodàlkozàs, mert ilyesmi sosem fordult elö velem Svàjcban, tehàt hajlok arra, hogy àllitsam, ilyesmi csak itt fordulhat elö.
Sokat kellett a közeli Keszthelyre utaznom, mig nem volt autom, addig busszal és taxival haza. A taxissal utaztam vagy 7x-8x, de ki tudja màr olyan pontosan. Mikor utoljàra szàllitott, kifejezte örömét és szeretetét afölött, hogy megismert, mert én "nem jàtszottam meg magam". Fogalmam sincs, hogy az hogy megy.
Az egyik hivatalban hetekig intézték az ügyemet, valami probléma miatt mindig elakadt egy kerék a gépezetben. A leghangosabban ök szidtàk az intézkedöket, mig én védtem azzal, hogy az egész vilàg embertelenebbé vàlik a szàmitogépektöl vezérelt korszakban. Kivétel nélkül nagyon kedves embereket ismertem meg, akik együttéreztek velem. Mondtam is, mit csinàlok, ha màr nem kell többet ügyintézni, annyi idöm lesz majd!
A Balaton partjàn sétàlva két gyönyörü kutyàval làttam jàtszani egy hölgyet. Megàlltam és élveztem a làtvànyt, aztàn beszélgettünk és elmesélte, hogy mivel foglalkozik. Itt maszirozza a nyàron idejövö vendégeket, ami nekik is olcsobb, mint a dràga Hévizen. Természetesen egy kuncsaftot igy is lehet szerezni, nekem meg nem kell messzebb utazni, söt, eljön hàzhoz, ha kell jol felkészült erre is.
Egy kis esti sétàmon meg két gyönyörü cica rohan egy nö utàn, akinek egy igen apro kis kutya van a kezében. Rola kiderült, hogy Moszkvàbol jött ide. Sajnos oroszul beszélni nem tudtam vele, de a tàrsa egy cseh ember, az szivesen forditotta a beszélgetést, beszélhettem németül. Gondolom igen jol szituàlt lehet, szép nagy hàzzal és ezekkel a ritka szép macsekokkal. Màsodszori talàlkozàsunk alkalmàval kaptam meghivot egy privàt luxus fürdöbe, neki fölös belépöje volt, én meg elfogadtam. A bàtorsàgomban igazàn nincs hiàny. Utàna otthon a Volga dalt énekeltem magamnak oroszul, arra még emlékeztem.
Màra itt befejezem. Nem lehet mondani, hogy unalmas az élet és nincsenek emberek akikkel elbeszélgetni érdekes.
Ma arrol irok, hogy milyen sok érdekes emberrel talàlkoztam ez alatt a rövid idö alatt, akik idegenek és mégis egy beszélgetés idejére közel kerültek hozzàm.
Az orvosi rendelöben vàrakozni kellett. Mellettem egy idös, tulsulyos, mozgàssérült asszony ült. Félrebillentett fejjel megszemlélt, majd halkan, de jol érthetöen megàllàs nélkül elmesélte az életét. A végén megköszönte, hogy meghallgattam. Volt bennem jokora csodàlkozàs, mert ilyesmi sosem fordult elö velem Svàjcban, tehàt hajlok arra, hogy àllitsam, ilyesmi csak itt fordulhat elö.
Sokat kellett a közeli Keszthelyre utaznom, mig nem volt autom, addig busszal és taxival haza. A taxissal utaztam vagy 7x-8x, de ki tudja màr olyan pontosan. Mikor utoljàra szàllitott, kifejezte örömét és szeretetét afölött, hogy megismert, mert én "nem jàtszottam meg magam". Fogalmam sincs, hogy az hogy megy.
Az egyik hivatalban hetekig intézték az ügyemet, valami probléma miatt mindig elakadt egy kerék a gépezetben. A leghangosabban ök szidtàk az intézkedöket, mig én védtem azzal, hogy az egész vilàg embertelenebbé vàlik a szàmitogépektöl vezérelt korszakban. Kivétel nélkül nagyon kedves embereket ismertem meg, akik együttéreztek velem. Mondtam is, mit csinàlok, ha màr nem kell többet ügyintézni, annyi idöm lesz majd!
A Balaton partjàn sétàlva két gyönyörü kutyàval làttam jàtszani egy hölgyet. Megàlltam és élveztem a làtvànyt, aztàn beszélgettünk és elmesélte, hogy mivel foglalkozik. Itt maszirozza a nyàron idejövö vendégeket, ami nekik is olcsobb, mint a dràga Hévizen. Természetesen egy kuncsaftot igy is lehet szerezni, nekem meg nem kell messzebb utazni, söt, eljön hàzhoz, ha kell jol felkészült erre is.
Egy kis esti sétàmon meg két gyönyörü cica rohan egy nö utàn, akinek egy igen apro kis kutya van a kezében. Rola kiderült, hogy Moszkvàbol jött ide. Sajnos oroszul beszélni nem tudtam vele, de a tàrsa egy cseh ember, az szivesen forditotta a beszélgetést, beszélhettem németül. Gondolom igen jol szituàlt lehet, szép nagy hàzzal és ezekkel a ritka szép macsekokkal. Màsodszori talàlkozàsunk alkalmàval kaptam meghivot egy privàt luxus fürdöbe, neki fölös belépöje volt, én meg elfogadtam. A bàtorsàgomban igazàn nincs hiàny. Utàna otthon a Volga dalt énekeltem magamnak oroszul, arra még emlékeztem.
Màra itt befejezem. Nem lehet mondani, hogy unalmas az élet és nincsenek emberek akikkel elbeszélgetni érdekes.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése