Csuszos utak, vad keresés

Ma reggelre minden fehér lett. Nem csak a köd fagyott a fàkra, utakra, keritésekre, hanem finoman elkezdett a ho is esni. Vilàgos, hogy ilyenkor egy ilyen idöhöz szokott ember, mint én, azonnal a "cipöfékre" gondol. Ezt kell a csizmàra, vagy melegen bélelt cipöre ràhuzni, aztàn félelem nélkül lehet haladni minden uton.
Ha nem költöztem volna 3 és fél honapja, amikor mindent szépen be kellett csomagolni, akkor most a cipöszekrény fiokjàt kéne csak kinyitni, ott volt a helye. De ezt a kis szekrényt el se  hoztam, hisz nincs hely ilyen extràknak itt. De hova tettem? Vilàgos, ahol a téli cipök vannak. Ahhoz, hogy ebbe a kis kamràba be tudjak menni, elöbb 4 koffert és a macskàk kosarait, valamint hordozojàt és a sok keràmiadiszt a kartondobozban ki kellett hozni. De az elözö tulaj bogràcsa is utban volt, amire màr van érdeklödö, aki nem siet elvinni. A gyogyszertàram ritkàn, vagy sosem hasznàlt részét is raktam egyik helyröl a màsikra, mig nem került kezembe egy fekete cippzàras kis tasak. Megdobbant a szivem, mert éreztem, hogy a keresett csuszàsgàtlo szerkentyü benne van! Hurràààààà! Mehetek sétàlni! De elöbb kipihenem a fàradalmakat…..