A magyar tenger és egy ujabb ismerös

A képekhez màr kommentàr sem kell, da ami utàna jött, az màr érdekes. 
Az orosz Marina mellé még egy moszkvai hölgyet ismertem meg, Juliàt, aki Keszthelyen lakik és elvàllalta kis lakàsàba az àllatokat, ami persze nem lesz egyszerü. Igy kerültem két igen érdekes, okos nö tàrsasàgàba, akik màsok, nem hasonlithatok sem a svàjci, sem a magyar ismeröseimhöz, a németektöl nem is szolva. Arra vagyok kivàncsi, meddig tart, mire bennem az orosz szavak ujra visszatérnek, hisz 10 éven àt gyötörtek vele, mig az àllamvizsgàt letehettem, ott a pavlovi reflexekröl kellett forditàst késziteni.
Elöször én hivtam be a két asszonyt Julia kislànyàval együtt. Kàvéztunk és beiglit vettem elö a mélyhütöböl.
Aztàn Marina hatalmas hàzàba mentünk, ahol döbbenetes és érdekes halmaza a tàrgyaknak, berendezésnek, képeknek fogadott. Semmi rendezettség, de zseniàlis kàosz. Teàt adott és kis aprosüteményt, közben kàrtyàztunk, amihez én semmit nem értek és nem is fogok soha. De segitettek.
Nincs könnyü dolgom elrendezni magamban, hova tegyem ezt az élményt, de remélem helyére kerül.